Dátum: 2017 szeptember 23. (szombat) | Tekla

hírek

Akik nem sopánkodnak, hanem csinálják vol.1: Adámi Zsanett

Úszás szakosztály 2017-05-31 Megtekintések száma: 859

A Te jössz blog egy új sorozatot indít, amiben olyan fiatalokat mutat be, akikre fel lehet nézni. Esetleg példát venni róluk, hiszen ők kesergés helyett egyszerűen csak csinálják a dolgukat. Vigyázat, ez a rovat inspirálóan hathat egyesekre!

Elsőként Adámi Zsanettet kérdeztem, a fiatal paraúszó hölgy állandóan mosolyog, négyszeres világcsúcstartó, megjárta az Olimpiát és még számos dologra készül (a mosolygáson kívül persze).


Bármikor látlak nyilatkozni, mindig mosolyogsz. Ilyen a természeted?

Szerencsére mondhatom azt, hogy igen, bár ez elég fura kijelentés. (Nevet) Gyerekkorom óta mindig is mosolygós voltam. A régi fotóimon is nagyban "csízelek", míg esetleg a csoportképeken a többi gyerek grimaszol vagy bambán néz.

Biztos van, amikor legszívesebben sírnál, amikor nem jönnek össze a dolgok. Olyankor milyen Adámi Zsanett?

Igen, mindenkinek vannak rossz napjai, így nekem is. Szerencsére nem sok van belőle, mert próbálok mindenben egy pozitív oldalt keresni, hogy nekem akkor most oké, hogy épp nem jó, de mikor lesz jó ettől? Esetleg mit tanultam belőle? Adámi Zsanett rossz kedvében fogja kutyáját, pizsiben marad, betakarja magát és csak nézi a sorozatokat. (nevet) Azt hiszem tipikus “csajos” cselekvéshez folyamodom ekkor. Persze a csokoládé sem maradhat el… jó ilyenkor pár óráig, olykor napokig is sajnálni magam, még ha tudom is, hogy semmire nem vezet.


A Telekommal együttműködési megállapodást kötöttél, ez hogy jött és mi a feladatod?

Az Olimpia/Paralimpia évében kötöttünk szponzorációs szerződést, mely magában foglalta a kampányfilmjükben való részvételt, amit nagyon élveztem, és élvezhetett egész Magyarország egész nyáron! Jelenleg gyakornok vagyok a Telekomnál Csoport Kommunikációs Igazgatóságnál, külső kommunikációs osztályon, azaz PR-on. Nagyon élvezem a munkát, titkon azt is, hogy mindenki tudta már ki vagyok, nem kellett magyarázkodnom. (Mosolyog)

Kerekes székkel közlekedsz a városban. Mennyire tartod élhetőnek Budapestet ebből a szempontból?

Semennyire sajnos. Épp azon vagyok, hogy autóval tudjak majd közlekedni, mert a BKV rengeteg időt vesz igénybe, és az időjárási viszontagságoknak is rendesen ki vagyok téve, ami nem éppen a legjobb. Azért eljutok mindenhova, csak körülményesen.

Az úszás mellett mi teszi ki még az életed?

Az egyetemen most fogok szakot váltani média és kommunikációra, így továbbra is a tanulmányaim. Mellette a Telekomnál a gyakornokságom, barátok, család, és Molly. Mollyval jó lenne non stop, de sajnos ezt azért nem lehet. Nagy kár (nevet) ((Molly Zsani kutyája - a szerk.))

22 éves vagy, fiatal helyes lány, mernek hozzád közeledni udvarlók? :)

Jó a kérdés (nagy vigyor a fején)… Nem, nem mernek. (nevet) Leginkább félnek a férfiak, pasik, srácok…kinek mi. Természetesen fordított esetben valószínűleg én is totál pánikba esnék, mert a környezetemben ezt látom, ezt tapasztalom, de attól még nagyon nem szeretem ezt. Rió után-alatt kezdődött el egy változás ezen a téren, hiszen megjelent a Telekom szurkolói reklám, amelyben én is benne voltam, illetve a Westendben én voltam a paralimpikonok arca, címlapfotózás ésatöbbi. A Facebook oldalam engedélykérései megsokszorozódtak, amit nem is tudtam hirtelen hogyan kezelni. A Paralimpia után ez folytatódott tovább, de úgy fogom fel, hogy ami nálam kimaradt kamaszkorban, azt megtapasztaltam abban a fél évben. Persze pontosan tudtam, hogy javarészük a “hírnév” vonzásában lett olyan bátor, hogy megkeressen, így nem is tartottam őszintének őket. Talán itt össze is kapcsolnám az eggyel későbbi kérdésed, hogy mivel én nem nagyon járok bulikba, így ismerkedni is más.

Ha kimozdulsz, bár nyilván a versenyzés miatt ez sokkal fegyelmezettebben kell tenni, mit szoktál csinálni?

Legfőképp mostanság kutyát sétáltatni, ami egy új indok, hogy fáradtan hazaérve munkából, egyetemről vagy edzésről kimozduljak. (nevet) Imádom a kutyám és tulajdonképpen egy új indok is egyben, hogy miért ne menjek el éjszakába nyúlóan egy pubba szórakozni.  Én igazándiból nem vagyok egy bulizós típus. Inkább átjönnek hozzám vagy én megyek át a másikhoz és beszélgetünk, jókat eszünk, iszogatunk. Jobbnak tartom ezt / tartjuk ezt barátaimmal, mint kint a városban, az picit személytelenebb. Meg ugyebár nekem a közlekedés BKV-val nem egyszerű, pláne éjszaka. Ezeken kívül eljárunk mozizni, színházba.

Szoktak tőled tanácsot kérni fiatalabb para sportolók? Mi hangzik el ilyenkor?

Nem, nem szoktak. Azt tudom, hogy a Mozgásjavító Általános Iskolában vannak gyerkőcök, akiknek én vagyok a példaképe, de ők inkább a “jajjj itt van Zsaniiiiiiiiii” szintig jutnak el :) Nem mozgok kicsik körében, lehet emiatt is nemleges a válaszom.

Sok ember nem tudja, hogy kommunikáljon mozgáskorlátozott emberekkel. Volt, hogy érezted, valaki tudja, hogy kezelje a helyzetet? Ilyenkor te hogyan reagálsz?

Huhh, talán egy kezemen meg tudom számolni, hogy tudta kezelni egy ép ember a “nyomival vagyok egy légtérben” helyzetet. (nevet) Ha valakinek sikerül, én nagyon meglepődöm, hiszen sajnos itthon megszoktam azt, hogy az emberek félnek, előítéletesek és sajnos az ellenkezője ritkaság. Ha mégis tudják, örömmel fogadom és elmondom, hogy fogjon egy hangosbemondót,  és legyen kedves, mondja el a többieknek, hogy no para!

Mit tanácsolnál nekik?

Azt, hogy kérdezzenek! Nagyon fontos kérdezni, nem pedig bámulni bambán, hiszen az nem visz előre semmit és senkit. Azt hiszem ránézésre is egy elég nyitott, kommunikatív nőnek látszom, aki nem harapja le senki fejét a kérdésekért (nevet), maximum jókat mosolygom rajtuk. Érdekes, hogy a sztereotípiák miket váltanak ki az emberek gondolkodásában…

Ki a példaképed?

Példaképem mindig is Gyurta Dániel volt, alázata és kitartása miatt. Talán alázat nélkül nem is érne az egész semmit az élsportban. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az egykori “csak” példakép, mára már barát és edző-, illetve klubtársammá vált. Mikor az athéni olimpiát itthonról ülve néztem, neki drukkolva, nem hittem volna ezt.

Megjártad tavaly a paralimpiát, ahol egy számban negyedik lettél, a héten pedig az országos bajnokságban két számban is diadalmaskodtál. Mik az idei célkitűzéseid?

Az Őszi VB-n jól szerepelni. Ezen kívül a legfőbb most a tanulás és a gyakornokság. Szeretnék több lábon állni (nevet)

Ez még nagyon korai kérdés, de van már ötleted arra, mihez fogsz kezdeni, ha befejezed az aktív versenyzést?

Persze, de nem korai. (mosolyog) Elvégezni a kommunikáció szakot, aztán egy cégnél elhelyezkedni kommunikációs szakértőként, esetleg kommunikációs igazgatóként, bármi ilyesmi. Nagyon szeretem ezt a légkört, illik is hozzám, sokak szerint tehetségem is van hozzá, így mindenféleképpen errefelé orientálódnék a jövőben. Emellett pedig pszichológiát szeretnék majd még tanulni, és esetleg heti pár órában magánemberként segíteni olyan szülőknek, akiknek sérült gyermeke van. Úgy látom nagyon sokszor a szülő nem képes együtt élni a ténnyel, nem pedig a gyermekkel van a “gond”. Én úgy hiszem, hogy örökbefogadottként elég hiteles segítség tudnék lenni számukra.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik szerint ebben az országban nem érdemes befektetni energiát semmibe, mert úgysem fog összejönni?

Hogy próbáljanak meg mindent, amit csak lehet, mert a lehetetlen nem létezik. Én e szerint élek. Persze mindenkinek lehet véleménye, ha így véli, lehet megvan rá az oka. Mindenkinek meg kell lépnie a lépéseit, hogy okuljon belőle lehetőleg ne negatív, hanem pozitív irányba.


(forrás: tejossz.blog.hu)

 

Képek

Atlétika sportnap az UTE-ben! című gallériából ízelítő

Videó

Sportolj velünk az UTE szakosztályaiban!

1%

Mi az, amivel megőrizheted a gyermekeid egészségét?
Mi az, amivel segítheted olimpikonjaink felkészülését?
Mi az, amivel segítheted kedvenc klubodat?
Mi az, amit igyen adhatsz tavalyról?

UTE az utánpótlásért Adószám: 18165159-1-41