Dátum: 2019 április 20. (szombat) | Konrád

hírek

Parádés diplomamunka!

Úszás szakosztály 2016-11-15 Megtekintések száma: 1022

Miközben Shane Tusup zsarolásról és érzelmi zaklatásról fejti ki véleményét a közösségi médiában, s minden kétséget kizáróan a Hosszú Katinka által alapított új klub, Iron Aquatics felkavarta az állóvizet az úszósportágban gyermekfronton is, nem szabad elhallgatni azt a tény sem, hogy azért nem mindenhol kőkori módszerekkel igyekeznek előrejutni, a fiatalokat jó útra terelni, ahol a szakmaiság megértéssel párosul, egyszersmind ahol érdemes megfeszülni, tűrőképesség határokat feszegetni, álmokat kergetni.

A minap Kapás Boglárkával, riói bronzérmesünkkel volt szerencsém egy asztalhoz ülni a neki szervezett közönségtalálkozó után (amelyen sorra készültek vele a közös fotók, ő pedig, mondani sem kell, a századikon pont olyan tündérien mosolygott, mint az elsőn, avagy látszik, valóban elégedett az életével, miként azt említette), és természetesen szóba kerültek a kegyetlen edzések, a hajnali kelések, a monotonitás, a „kínzás.”

Élvezem, az összes tréninget élvezem újra!” – vágta rá 23 esztendős magabiztossággal. Mielőtt bárki holmiféle mazochizmussal vádolná, sietett leszögezni, ezek az alkalomfüggően másfél-két és fél órás szeánszok egytől-egyig kiváló hangulatban telnek, „Mert Balázs szentül hiszi, így is lehet, sőt igazán csak így érdemes.” Nevezett edzőt, Virth Balázst eddigi főként afféle háttéremberként ismerhette a közvélemény, mint aki hosszú évek óta segíti Széles Sándor és Kovácshegyi Ferenc munkáját, akire a vérzivataros időkben több tennivaló hárult, mint korábban, akihez végig ragaszkodott egy bizonyos Gyurta Dániel nevű, a teammunkát előszeretettel emlegető kiváló sportember. Nyilván nem véletlenül.

Nos, ez a 38 esztendős szakvezető idén januárban Kapás Boglárka személyében kézbe kapott egy kiforrott, tehetséges, ugyanakkor kissé megcsömörlött úszót, kimondva kimondatlanul afféle diplomamunkaként bízták rá a nagy öregek, miközben figyelő szemeiket rajta tartották. A feladat amúgy felettébb kockázatosnak tűnt, edzőmoguloknak amúgy talán vállalhatatlannak is, elvégre ebben a sportágban nyolc hónappal az olimpia előtt klubot, edzőt váltani több mint bevállalós mutatvány, legalább akkorát lehetett volna bukni vele, mint nyerni.

Úszónak és felkészítőnek egyaránt. A történet ismert, hősköltemény vált belőle, az augusztusi siker után a Bogi-index mérhetetlen méreteket ölt, a vigyor mindenkit elkápráztat, a klubváltás jogossága igazolást nyert, de természetesen csak úgy, mint az új egyesület (Újpest), a tizenhét esztendeig nevelő régi (BVSC) is kapja a dicsérő szavakat. Az edző viszont továbbra is a háttérben. Pedig több, azt gondolom, sokkal több ő már, mint szimpla háttérember, a citált diplomamunka érdemjegye elvitathatatlanul a maximálist érdemli, még akkor is, ha dacára annak, hogy a konkurenciát tekintve a világ képzeletbeli dobogóján helyezkedik el a sportág, eredményt tekintve kis hazánkban is olimpiai aranyakban, világbajnoki címekben skálázzák az edzőket. Ahol a Széchy Tamás-féle karizmatikusság – a nevezzük így – volt főként eddig az alap, ahol az „öregek” vitték a pálmát, ahol már-már szentségtörésnek számított, ha valaki „tejfölösszájúként” virítani próbált. Ahol, mondjuk ki, sokáig le voltak osztva a szerepek. Szép csendben fel-feltűntek persze olyan egyéniségek, akik oroszlánkörmeiket mutogatva jelezték, a mogulok mögött is van élet, remény, ám az igazi áttörés nagy tisztelettel még várat magára.

Shane Tusup színre lépését ebből a tekintetből mérföldkőnek is nevezhetjük, az (ön)marketing ereje áttörte a falat, noha sokan próbálják ráhúzni a semmihez sem hasonlítható egyediségét, valamiféle pénzszagot, kijelenthetjük, mindösszesen annyi történt, változott a világ, vele együtt a módszertan, a sikerre vezető út egyáltalán nem kikövezett, ellenben közel sem annyira egyirányú, mint korábban. A Kaliforniában született edző még csak 28 esztendős, extravagáns stílusa kétség kívül új nóvum az uszodák környékén, sikerei azonban elvitathatatlanok, tűélesen világítanak rá arra, nem feltétlen öt-hat-hét ikszben mérik a tudást. És akkor itt jön képbe Virth Balázs, a szerényen, csendben dolgozó szakember, igazolva azt, hogy a nagyok árnyékában valóban van élet, tőlük tanulva, újfajta gondolatiságot behozva nincsenek a magyar edzők számára sem határok.

Nem mellesleg az sem véletlen, hogy rendre megjegyzi, örül, rendkívül örül a Kapás Boglárkától és közvetlen edzőtársaitól kapott bizalomnak, ám a londoni Európa-bajnokság négy aranyérmében és a riói szereplésben elévülhetetlen érdemei vannak az úszót a Szőnyi úton tizenhét évig nevelgető kollégának, Nagy Péternek. Aki szintén csak 36 esztendős. Egy szó, mint száz, az utóbbi időben viharvert sportágban is van remény, itt vannak a fiatal edzők, akik képesek átvenni a stafétabotot, friss szemlélettel jelentős változtatást képesek eszközölni. Félreértés ne essék, a neves szaktekintélyek tudására éppúgy szükség van, de ott van mögöttük az utánpótlás, engedni kell őket kibontakozni. Virth Balázsra speciel különösen odafigyelni, gyanítom, mesterszakon is megállja a helyét…

(forrás: Amler Zoltán fészbuk)

Sportolj velünk az UTE szakosztályaiban!

1%

Mi az, amivel megőrizheted a gyermekeid egészségét?
Mi az, amivel segítheted olimpikonjaink felkészülését?
Mi az, amivel segítheted kedvenc klubodat?
Mi az, amit igyen adhatsz tavalyról?

UTE az utánpótlásért Adószám: 18165159-1-41